Égető vadásztörténet
Az egyik elment vadászni. Mármint egy országgyűlési képviselő. Egészen pontosan kettő. A Parlamentbe mentek. Nagyvadat cserkészni. Ötven megawattnál nagyobb teljesítményű erőmű megépítésének lehetőségét Tatabánya városában. Pedig senki sem kérte őket, legalábbis az iciri-piciri bánhidai nép biztos nem, de a város képviselő-testülete sem. Sőt!
A központi vadásztársaság viszont iciri-picirit sem foglalkozott a helybéli aggályokkal. Igaz csak második nekifutásra, de mégiscsak meglőtte. Mármint a többségi képviselőcsoport a nagyerőmű építésének lehetőségét, és azt menten törvénybe is iktatta. A vadásztársaság egy harmadik tagja – aki szintén a többségi frakció széksoraiban foglal helyet -, a lehetőséget szépen hazavitte. A Vértesi Erőmű privatizációja során meg is szerezte az erőmű telepítésére alkalmas helyet. A negyedik, egy „szisztematikusan konzultáló” társulati tag pedig gyorsan neki is állt megfőzni. Igen ám, de az iciri-piciri bánhidai nép nem kért belőle, és beletaszított egyet a kondérba. Népszavazást kezdeményezett arról, hogy épüljön-e a városban nagyerőmű, valamint termikus hulladékmegsemmisítő, azaz szemétégető.
Aztán a bíróság úgy foglalt állást, hogy az iciri-piciri buta nép nem tudhatja ésszel felérni, hogy az ötvenegy megawatt az nagyobb-e, mint a negyvenkilenc. Eljöhet még az idő, hogy villanyégőt is csak egyetemi diploma felmutatása ellenében fognak adni a boltokban! A másik kérdés, mely a szemétégető sorsáról lenne hivatott állást foglalni, viszont állva maradt.
Persze mások is vadászgatnak. Volt, aki Várpalotán akart hulladékégetőt építeni, de az ötletet ott sem tudták lenyelni, holott már szerződést is kötöttek rá. A palotai nép megmérgedett, s felrúgta a katlant. Szavaztak, és nem kértek belőle. Közel négy év küzdelme után eldőlt, hogy Várpalotán nem épülhet fel a Közép-Dunavidéki Hulladékgazdálkodási Társulás hulladékégetője. A vadászok persze már csak olyanok, hogy hajtja őket a szenvedély, és új vadászmező felé néztek. Láthatóan semmit sem tanultak. Nem az égetőt kiváltó alternatívát kerestek, hanem egyszerűen csak új helyszínt a régi égetőtervek megvalósítására. A kiszemelt település ezúttal Oroszlány. Október végén már sajtótájékoztatót is tartottak arról, hogy azzal a „szisztematikusan konzultáló” – System Consulting Zrt. – társasággal, biztató tárgyalásokat folytatnak. Tervek szerint az égetőmű közvetlenül a hőerőműhöz csatlakozna.
A történetnek az is része – és ez sem mese -, hogy az eredetileg széntüzelésű oroszlány-bokodi erőműben jelenleg kísérleti jelleggel próbaégetés folyik. Egészen pontosan hulladékot kevernek a hagyományos fűtőanyaghoz. Természetesen speciális szűrők telepítése nélkül. Egy szakértői tanulmány szerint az erőmű épp százezer tonna hulladék elégetésére lenne alkalmas, amely épp a korábban Várpalotára tervezett égető kapacitásának felel meg. Micsoda véletlen fordulat! Újra rotyog a fazék. Úgy tűnik, senkit sem zavar, hogy az ülepedő por mennyisége időnként már Oroszlányon is határérték felett van. Azért a majki kiskert tulajdonosok néha-néha morgolódnak egy kicsit a savas esők miatt.
Az igaz mese része az is, hogy a szemétégetők nem ösztönöznek a hulladéktermelés visszafogására. Azt a látszatot keltik, hogy a szemét gazdaságosan eltüntethető. De csak látszólagosan, ugyanis a drága beruházás számláját a fogyasztók állják a megduplázódó szemétszállítási díjakban. Ráadásul az égetéssel energiát és másodnyersanyagot pazarolnánk el. Több energiát semmisítenénk meg, mint amennyit nyernénk. Ha a kinyert másodlagos nyersanyagokat égetés helyett újrahasznosítanánk, akkor átlagosan négyszeres energiamennyiséget takaríthatnánk meg. Az égetés során a szemét nem vész el, csak átalakul. Egészségkárosító anyagokká. A keletkező salak és pernye is veszélyes hulladék, így nem váltják ki a lerakókat. Az égetés akadályozza a szelektív gyűjtés, és ezzel együtt az újrahasznosító ipar fejlődését. Ez viszont munkahelyek megszűnését vonja maga után.
A kondérban fortyog a főzet, de nagy kérdés, hogy az iciri-piciri tatabányaiak mellett az iciri-piciri oroszlányiak, kecskédiek, környeiek, vértessomlóiak, szárligetiek kérnek-e a keserű főzetből? Az amerikai Rhode Island államban nem kértek. 1992-ben törvényben tiltották be a hulladékégetést: „…a kommunális hulladékégetés a hulladékártalmatlanítás legdrágább módszere, amely egyre növekvő ismert és ismeretlen költséggel jár. Ezek az állami és önkormányzati költségvetéseket olyan jelentősen és oktalanul terhelik, ami már a közérdeket veszélyezteti.”
