“Tiszacsécse a Tisza csücske. Csücsök, csöcs, csecs, csicseregnek bennem a szavak, felidézve lelkemben a szülőföldet s rajta keresztül az anyatej ízét”- írtam vagy tizenöt éve egy országos folyóiratban megjelent cikkemben. Az Élet és Irodalom egyik jeles újságírója azon melegében - az ÉS-ben – „Üzenet Emlőországból” című gúnyoros, kaján kis glosszácskájában figurázta, „cikizte” ki lelkesedésemet.
Nem fájt [...]

Végy egy jó ötletet, de az sem baj, ha az isteni szikra saját elmédből pattan elő. A megvalósításhoz keress a még lelkesedni tudó ismerőseid közül elkötelezett társakat. A hivatalos utat felejtsd el, mert csak akadályok sokaságával találod magad szemben. A varázslathoz különleges hely is szükségeltetik. Az emberek épített világában ma már ebből sincs olyan sok. [...]

Tíz évvel ezelőtt legjobb barátnőm azzal a hírrel fogadott, hogy súlyos beteg. Kórházba kell mennie. Akkor léptük át éppen a felnőttkor küszöbét. Felhőtlen gyermekkorunk gyors vágással véget ért. Hirtelen ránk zúdultak a problémák. Súlyos betegség? Mi az? Velünk nem történhet meg.
Kórházba került drága barátnőm. Megműtötte nőgyógyásza. HPV. A Vírus neve. Idegenül hangzott és olyan távolinak [...]

Állok a Népház melletti buszmegállóban. Várom az ötöst. Időm van, jócskán, mit is tehetnék, elmélkedem. Mer’ itt állok, med itálok. Eszembe jut egy nyugdíjas bányász barátom, aki a rendszerváltás után megemlítette, hogy ha a népköztársaságból köztársaság lett, akkor a Népházat is jobb lenne egyszerűen „Ház”-nak nevezni.
Egyszer olvastam a 24 Órában egy „Parasztminiszter” című írást, amelyben [...]

A szekértáborok immáron felállíttattak, s már messziről hallatszik a csatazaj. Kezdetét vette a Mohi csata. Nem, nincs itt semmi félreértés, nem Muhi, hanem Mohi. Nem közel nyolcszáz esztendővel ezelőtti események sodrába kerültünk vissza, a történet a jelenben játszódik. A magyarok most is szerepet – elszenvedő szerepet - kaptak a darabban, de a címlapon nem a [...]

A falevél zöldje megfényesedik, a víztükör olyan, mintha meggyulladna. Hiába keresem a nagy szürkeludat, akivel kikeletkor találkoztam errefelé, s aki – minden bizonnyal – már kora tavasszal megszerette igénytelen párját. Gúnárné asszony alkalmas zsombékot keresett itt valahol, egy rejtett helyen, ahol egy tucat libuskát költött ki egy hónap alatt.
Eltűntek a szalonkafélék, a búvár és a [...]

Bizonytalanul aláhulló esőcseppek fröccsennek szerteszéjjel a gondosan megtisztogatott fúvós hangszereken. A fel-feltámadó szél alig sárguló faleveleket szakít magának játékszerül. A zenekar túl van a hangoláson. Bányászegyenruhába öltözött koszorúvivő férfiak sorakoznak. Kellemes női hang szólít nevemen, s lassan, a felcsendülő mélabús, de a lelket mégis ünneplőbe öltöztető zenére, elindulunk.
Elindulunk emlékezni, fejet hajtani az előtt a tudós [...]

Hol élünk? – Teszem fel plátói kérdésemet és Önökre bízom, hogy milyen választ adnak, miután elolvasták apró történeteimet.
1. Társasházban élek. Tizenkét lakás, apró közös helyiségek. Mindenkié: bicikli tároló, babakocsi tároló és egy rég volt szeméttároló. Ismerik sokan ezt a típust. Évtizedekkel ezelőtt építették, kedves négyemeletes. Sajnos sokan úgy gondolják, hogy mivel évtizedekkel ezelőtt már beköltöztek, [...]

Húsz esztendővel ezelőtt merészet álmodtunk, egy főiskola létrehozását Tatabányán. Álmunkban azt láttuk, hogy a szocialista nagyipar összeomlása után, csakis felkészült, jól képzett gazdasági szakemberek közreműködésével építhetjük újjá a bányászváros gazdaságát. Nem magánálmokról, sem ilyen, vagy olyan oldali, hanem közösségi álomról beszélek. Ebben rejlett az ereje. Egyébként ki gondolta volna azt a fővárosból lesajnált, poros bányászvárosról, [...]

Jakobi Anna Mária képei előtt
Ebben a kulturális szempontból egyre igénytelenebbé, ízléstelenebbé váló világban, amikor egyre jobban hűlnek a szívek, egyre inkább megkopik az arcunk, a szívünk, elszürkül a világ a szemünkben, amikor elsekélyesednek körülöttünk az emberi kapcsolatok, jólesik néha megfürdetni a lelkünket egy-egy ünnepi harangzúgásban, megnyugtató elringani a szépségben. Szép átálmodni magunkat a másba.
Amikor Jakobi [...]