Olcsó húsnak híg a leve. Hogy valójában mennyire igaz ez a mondás, most döbbentem rá. Dorogon működik egy internet szolgáltató (a többi mellett), amelyik gyakorlatilag napokig nem nyújt szolgáltatást. A csekk persze pontosan érkezik. Nem is a rajta szereplő összeggel van a bajom, hiszen közel és távol a legkedvezőbb árért vállalja, behálózhatja – széles sávon [...]

(Fehér János fotóiról)
Testük zárt.  Bőrünk szigorúan elhatárolja, hogy meddig tart az egyik egyéniség, és hol kezdődik a másik, de a léleknek nincsenek ilyen határai. Egymásba olvadunk, egymásban és egymás által lélegzünk. Fehér János, az őrsátor egyik hű katonája, akinek a mindennapi hangyaharcban is van pihenője a szépségek és nagyszerűségek meglátására, arra vállalkozott, hogy fényképezőgépével megörökítse [...]

Napra pontosan, egy híján húsz esztendeje annak, hogy az előző napi polgármesteri eskütételt követően, a leköszönő tanácselnökkel kísérletet tettünk arra, hogy áttekintsük a város folyamatban lévő ügyeit. Nem egyszerű hivatalátvételről volt szó, hiszen a korábbi felülről vezérelt, központilag irányított helyhatósági rendszert egy alulról építkező, szabadon választott, széles körű autonómiával rendelkező önkormányzati rendszer váltotta fel. Legalábbis [...]

Gyalogolni jó. A közismert szállóige Móricz Zsigmondtól származik, aki – akárcsak Csokonai vagy Petőfi – a természet, a táj szerelmese volt. A nagy író, aki a magyar sors legszebb szimbólumának, mivel a nomád élet fejedelmi nagyszerűségét látta benne, az Alföldet, azon belül is a Hortobágyot tartotta, felnőttként végiggyalogolta a szatmári, a hajdúsági és a borsodi [...]

„Én Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondtam, amikor a láthatatlan szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelemben és bőségben volt részem… Párizsnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni Gondviselés eredményével, és az egész világ hiúságát pocsékká zúztam, egy napon Párizst kapitulációra bírtam, s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió [...]

Rossz gyerek voltam. Egyszer például lelöktem a mászókáról unokatestvéremet, akinek eltört a karja. Szégyelltem magam és a mai napig így érzek. A vaskorláton függő kislány útban volt: a labdát rúgtam és nem ment arrébb. Pedig a korlát volt a kapu.
Szerencsére az uniós szabály, a jogharmonizáció megvéd minket. Pontosabban szólva az, hogy a mai gyerekek már [...]

Jól kitalálta Szabó Tibi, alias Weisz ezt a gyarmati értelmiségi klubot. Ráérzett, hogy a férfiember is nagyon macskatermészet tud lenni. Abban legalábbis, hogy nem a gazdájához kötődő kutyához, hanem a helyhez ragaszkodó cicához hasonlít, hogy nagyon tud neki hiányozni az a hely, amit megszokott, ahol korábban jól érezte magát. Valaha itt volt a presszó, s [...]

Az Újpest csapata, a fiam szerint már meg is találta. Mármint Kabátot a jó focihoz. Bár azzal kapcsolatosan, hogy mi is számít ma Magyarországon jó focinak, némiképp eltérő álláspontot képviselünk. Abban viszont mindketten egyetértünk, hogy az utánpótlás válogatottunk lelkes fiataljai, nem csak a küzdeni tudásról, hanem a szemnek is tetsző technikás játékról, és a látványos [...]

Először a gyümölcsös kertbe vetettük be magunkat, és „telelakmározódtunk” különböző csemegékkel, ringlóval, berbenceivel, nemtudom- és fosószilvával, nyári almával, meg mindennel, ami akadt. Mert a  szorgalmasan kertészkedő, hajdan sok-sok csemetét telepítő  Anti bácsi jóvoltából, aki mielőtt kiköltözött a temetőbe, alapos rendet csinált kedvencei között, számtalan gyümölcsfaféle – még som is -pompázott itt. De a gondos kaszálás, [...]

Rezzenéstelen, a koncentrálástól kifeszülő arccal, de mégis valami belső örömet sugárzó, átható tekintettel, a saját egyszeri és megismételhetetlen feladatára készülő, nekünk, európai embereknek szokatlan, de ettől még a szépség próbáját kiálló, megbecsülhetetlen korú, de ezzel együtt is fiatalnak mondható hölgy, kezében hatalmas dobverővel. Szeme pillantása összekapaszkodik egy villanásra a nekem hátat fordító karmester tekintetével, és [...]