Kemma Blogja
BELÉPÉS REGISZTRÁCIÓ JELSZÓEMLÉKEZTETŐ

2009. november

Városunk, megyénk, országunk…

2009. 11. 30.

a Nagyné Horváth Eszter által összegyűjtött képeslapokon
A képeslapok több mint 130 éve képezik mindennapi életünk részét. Küldünk ismerőseinknek vagy rokonainknak, ünnepi alkalmakkor, utazásaink során, vagy ha csupán valamilyen hírt akarunk közölni. Ma, a csúcstechnológia korában is elegáns forma annak kifejezésére, hogy gondolunk szeretteinkre.
A világ első postai „Ansichtskarte”-ját az Osztrák-Magyar Postaigazgatóság adta ki 1869 október elsején, [...]

Ablakon kidobott pénz

2009. 11. 29.

Történt még a kilencvenes évek közepén, hogy a politikai döntéshozók egy része, meghallván a tudósok egyre hangosabb jajkiáltásait, tárgyalóasztalhoz ültek, miként is csökkenthetnék a légkörbe kibocsátott szén-dioxid mennyiségét. Közel negyven állam vezetői végül megállapodásra jutottak, megszületett a Kiotói Egyezmény. A szerződéses kötelmek között szerepelt az is, hogy minden országnak csökkentenie kell az általuk kibocsátott üvegházgázok [...]

Tévútra tévedve

2009. 11. 27.

Borzasztó lehet megtudni, hogy drogozik a gyerekünk. Kábítószer élvezővé vagy egyszerűen csak fogyasztóvá vált az a piciny lény, akit szívünk alatt hordtunk, dédelgettünk és felneveltünk. Rosszak voltunk. Megbuktunk mint szülők.
A szomszédoknak kezdetben csak az tűnt fel, hogy egyre soványabb és kedvetlenebb az anya, a lány pedig agresszívvá vált. A jó tanuló angyalkából dühös huszonéves lett.
Furcsa [...]

Én szőke városom

2009. 11. 23.

A múlt időknek bölcsei századokon keresztül perpetuum mobilét, örökmozgót követeltek a véges emberésztől. Az újkor bölcsessége az örök béke és nyugalom vesszőparipáját szeretné lovagolni.
Én nagyon konzervatív vagyok. Ha „a la recherche”, az eltűnt idő nyomában járok, minden szögletet, minden zugot úgy szeretnék lelni, ahogy valaha megszoktam. S mert ez lehetetlen, bárhol megfordulok, ahol valaha, régen [...]

Aszály és muszáj

2009. 11. 22.

A súlyos és nagyon súlyos aszálykáros évek száma a 19. században hét, a 20. században tizennégy volt. Az elmúlt harminc esztendőben viszont már túl vagyunk a nyolcadik aszályos esztendőn is. A magyar agrárminiszter már június első napjaiban arra kényszerült, hogy a 2009-es esztendőt e tekintetben vis maiornak nyilvánítsa. Az éghajlatváltozás miatt hazánk klímája – az [...]

Az avarból nőtt gyom

2009. 11. 16.

Egy nagyon kedves barátom és családja tíz éve ment ki végleg Amerikába. Nem a hajdan tarisznyával kivándorolt, kitántorgott, szomorún ijedt, szegény, száműzött másfélmillió honfitársunk módján, „acsargó habon”, hanem ezüst szárnyú gépmadáron. Ahogy mondani szokták: „önként és dalolva”.
Laci a bányaipari technikumban végzett 1971-ben. Az osztályfőnöke voltam. Az iskola elvégzése után térképészként dolgozott Mátészalkán. Ott ismerkedett meg [...]

Tánc a szívben

2009. 11. 15.

Kötve hiszem, hogy egyedül lennék azzal az időnként rám nehezedő érzéssel, miszerint ha az eszemre hagyatkozom, akkor elveszítem a kapcsolatomat a szívemmel. Márpedig ide-oda csapongó gondolataink sebessége igencsak megnehezíti a földi világ rögéhez kötött szívünk számára, hogy az értelmes létezésünk szempontjából elengedhetetlennek mutatkozó ellenőrző szerepét betölthesse. Pedig igazán jól csak a szívével lát az ember. [...]

Arcul csapott barát

2009. 11. 14.

Két dolgot nem bírok elviselni a világon. Az egyik az ostobaság, a másik pedig a hazugság. Ha valaki nem mond igazat és a szemembe is mondja – szinte rezzenéstelen arccal – igaztalan dolgait, akkor mélységes megalázottságot érzek egyfelől. Másfelől viszont szánalmat az iránt, aki talmi igazságokkal burkolódzik. Fél. Mitől? Magától? A fájdalomtól, amit okozhat? Nem [...]

Túrparti partitúra

2009. 11. 9.

Ez a szokásos őszi szatmári utunk, amelyet most egy érettségi találkozó kapcsán tettünk meg Tatabányáról, még a korábbiaknál is rövidebbre, igazán csak “dakszlikutyafuttányira” sikeredett.  De azért a kis Túrt és a Tiszát meg tudtam nézni. A Tisza, a hajdani szőke, cserfes fiatalasszony, gyermek- és kamaszkorom ilyenkor ősszel is tiszta tekintetű menyecske-folyója most, az alacsony vízállás [...]

Végenergia

2009. 11. 8.

Mint valami parádés atlétikai seregszemle tízezer méteres futószámában, kicsiny hazánkban is kezdetét vette a kifulladásig tartó véghajrá. Pedig az egyszemélyes verseny – a többiek már a következő futamra melegítenek - magányos futója, zavartalanul haladhat az élen, nem kell mást tennie, mint a szintidőn belül átszakítani a célszalagot. Egyedüli ellensége az idő, és a pálya mentén [...]

navigáció

Szisz   2009-12-04 10:03:36
Hát igen, ezt sajnos nagyon nehéz kikerülni. Nehéz okosnak lenni:(((De semmképp sem hagyhatjuk annyiban. Fotntos a megelőzés, hogy már előre meséljünk erről a gyereknek, s elmondjuk mivé lesz az aki ezt az utat követi.

2009. november