Ablakon kidobott pénz
Történt még a kilencvenes évek közepén, hogy a politikai döntéshozók egy része, meghallván a tudósok egyre hangosabb jajkiáltásait, tárgyalóasztalhoz ültek, miként is csökkenthetnék a légkörbe kibocsátott szén-dioxid mennyiségét. Közel negyven állam vezetői végül megállapodásra jutottak, megszületett a Kiotói Egyezmény. A szerződéses kötelmek között szerepelt az is, hogy minden országnak csökkentenie kell az általuk kibocsátott üvegházgázok mennyiségét. Viszonyítási pontként az 1990-es esztendőt jelölték meg.
Magyarország látszólag könnyedén teljesítette a reá háruló feladatokat. De csak látszólag. Bár közel harminc százalékkal csökkent a kibocsátott szén-dioxid mennyisége, de ezért nagyon nagy árat fizettünk. Munkahelyek százezreit veszítettük el, mikor is egyik évről a másikra omlott össze a környezetszennyező szocialista nehézipari szerkezet. Ha valahol igazán érezhettük ennek egzisztenciális súlyát, akkor itt, a Tatai-medencében kiváltképp.
A Kiotói Egyezmény viszont a jól teljesítőket honorálni, a lemaradókat pedig büntetni kívánta. Hogy értsük jól, azokat szerette volna leginkább megregulázni, akik fejlett gazdasággal rendelkeztek, s azokat igyekezett segíteni, akik gazdaságszerkezet-váltási gondokkal kerültek szembe. Azoknak, akik az előírtnál nagyobb mértékben csökkentették a kibocsátást, lehetőséget biztosítottak arra, hogy szén-dioxid kvótát adjanak el azoknak az országoknak, ahol a kötelezettség teljesítésében lemaradások mutatkoztak.
Így lett hazánkból kvóta-nagyhatalom, s jutottunk hozzá százmilliárdos nagyságrendű vagyoni joghoz. De az egyezmény nem csak lehetőségeket teremtett, hanem kötelezettségeket is. Előírta, hogy a kvótaértékesítésből származó bevételeket elkülönített számlán kell tartani, és azokat csak egy átlátható, nemzetközi könyvvizsgáló által felügyelt keretek között működő rendszerben, kizárólag környezetvédelmi, elsősorban energiahatékonysági, fűtéskorszerűsítési beruházásokra lehet költeni.
Magyarország 2007 második felében kezdhette meg kvóta-vagyonának értékesítését, és 2008 nyarának végére megköttettek Belgiummal és Spanyolországgal az első szerződések. Hazánk huszonkilenc milliárd forintot kasszírozott. Ez az összeg ötvennyolcezer magyar háztartás fűtéskorszerűsítési munkálatait finanszírozhatta volna, egyenként félmillió forinttal. De nem finanszírozta. Még pedig azért, mert a magyar kormány két év alatt sem volt képes felállítani azt a bizonyos átlátható, jelentős energia-megtakarítással kecsegtető zöld beruházási programot. Pedig a szerződő felek már nagyon idegesek, hiszen az egyezmény alapján, a vevő is érdekelt abban, hogy az eladó csakis olyan beruházásokra fordítsa a pénzt, amelyek mérhetően csökkentik a szén-dioxid kibocsátást.
Éppen ezért meg is rendült a kvótavásárlói bizalom Magyarországgal szemben. Japán felbontotta a hazánkkal kötött, száztíz milliárdos vételi szándéknyilatkozatát, és Csehországgal szerződött. Ott a nemzetközi egyezményeknek megfelelően használják fel a bevételt. A cseh lakástulajdonosok örömére, hiszen a fejlesztések következtében csökken a havi rezsi költségük. De történt még nálunk más is. A pénzügyminiszter a már beérkezett huszonkilenc milliárdra is rátette a kezét. Átcsoportosította azt a költségvetési lyukak foltozgatására. Ezzel aztán törvényt is sértett, meg a nemzetközi szerződésekre is fittyet hányt. Magyarország elveszítette hitelét a nemzetközi kvótapiacon. Egy szavahihetőségét elveszítő, a kvótabevételeket nem rendeltetése szerint felhasználó országtól már senki sem mer vásárolni.
Ezzel a magatartással a kormány további kettőszázhatvannyolcezer háztartást foszt meg a fűtéskorszerűsítés lehetőségétől. Marad számukra az energiaárak rendszeres emelése. Az építőipar is elesett közel négyszáz milliárdnyi megrendeléstől. Havonta ezrével szűnnek meg az építésgazdasághoz köthető munkahelyek. Holott ez a pénz két esztendőn át harmincezer embernek biztosított volna munkát, és megélhetést. Csökkenthettük volna az ország energiafüggőségét, ezzel szemben aggódva várhatjuk az esedékes januári orosz-ukrán gázvita kimenetelét. Pedig a kvótapénz már az ablakban volt, de a kormányzati hanyagság okán, ablakon kidobott pénz lett belőle. És mindezt nem én találtam ki, a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának vizsgálati jelentésében is ez olvasható.
