Városunk, megyénk, országunk…
a Nagyné Horváth Eszter által összegyűjtött képeslapokon
A képeslapok több mint 130 éve képezik mindennapi életünk részét. Küldünk ismerőseinknek vagy rokonainknak, ünnepi alkalmakkor, utazásaink során, vagy ha csupán valamilyen hírt akarunk közölni. Ma, a csúcstechnológia korában is elegáns forma annak kifejezésére, hogy gondolunk szeretteinkre.
A világ első postai „Ansichtskarte”-ját az Osztrák-Magyar Postaigazgatóság adta ki 1869 október elsején, az első képi illusztrációval ellátott lapok pedig már a következő évben megjelentek Németországban, Franciaországban és Angliában is.
Magyarországon 1896-ig német és osztrák kiadók által készített képeslapok voltak forgalomban, a Magyar Posta az ezredévi ünnepségek alkalmával adta ki első, négy témakört feldolgozó sorozatát, amelyen a városligeti kiállítás képei, budapesti látképek, tájképek és életképek voltak láthatók.
Nagyné Horváth Eszter, a Szombathelyen székelő Képeslapgyűjtők Országos Szövetségének vezetőségi tagja három évtizede gyűjt képeslapokat, tanúsítva, hogy. a mindennapi hangyaharcban is van pihenője a szépségek és nagyszerűségek meglátására és megőrzésére. Mintegy 52000 darabból álló kollekciójában az 1800-as években készített képeslapoktól a legújabbakig láthatóak a különböző hazai és külföldi városok nevezetességei, a természeti szépségek, a hegyek, a barlangok. Az általa gyűjtött képeslapokon a művészetek és a természettudományok minden ága helyet kap. A hagyományos darabok mellett illatos, hanglemezes és háromdimenziós képeslapjai is vannak.
Az országosan is elismert, közönségdíjas gyűjtő csak pár éve kezdte példás rendbe rakni képeit. Gondosan összeállított albumjaiban témák, helyszínek, stílusok szerint van elrendezve az anyag. Nem kis munka volt ez, hiszen napjainkban a karácsonyi, újévi, húsvéti, nőnapi, anyák- sőt apák napi képeslapok mellett vannak szobrokat, növényeket, állatokat, csendéleteket, életképeket, történelmi eseményeket, a mesevilágot ábrázoló, a városokkal, az utazással, a technikával kapcsolatos képeslapok, és még a GÖRCS, a Görényszeretők Csapata is ad ki vadászgörényeket ábrázoló képeslapokat.
Eszternek a világ 110 országából vannak fekete-fehér és színes képeslapjai. Mintegy hatszáz darab – az 1945 előtti Budapestet - bemutató fotót gyűjtött össze, és a hazai kis és nagyvárosok legtöbbjéről is vannak képei. Szeretné elérni, hogy hazánk minden településéről legyen legalább egy darab képeslap a gyűjteményében.
Az interneten 178 kategóriában összesen 9379, a modern Tatabányával kapcsolatos digitális technikával készült „képeslapféleség” található, a Nagyné Horváth Eszter által gyűjtött, városunkat ábrázoló valódi képeslapokon azonban napjaink nevezetességei, városunk jellegzetes közterei, épületei, templomai mellett látható a harmincas évek Népháza a 40-es évek mészkőbányája, a fatelep, a mésztelep, a cementgyár és a régi állami áruház is.
Miközben nézem a régi fotókat, orromban érzem az azóta megszűnt cementgyár, karbidgyár és alukohó rég szerteszállt füstjének édes- keserű illatát, és orrcimpáim, mint a lóé a friss széna illatára, remegni kezdenek. A háztetőkön látható cementpor egy pillanatra azt is elfeledteti velem, hogy az én hajamat is befújta már az örök szél fehér porral. A visszahozott idő szépsége fáj. Aztán elengedem a pillanatot, s az elröppen, mint egy kismadár. De szárnyai tovább verdesnek a lelkemben.
Nagyné Horváth Eszternek, aki őrzi a hagyományokat, nyitva a szeme az új életre, a nagyvilágra, a végtelenre is. Ahogy gazdagodik kollekciója - mivel a képeslapgyűjtés állandó tanulásra, önművelésre készteti - úgy teljesedik ki lélekben, szélesedik tudásban, látókörben ő maga is Megőrzi számunkra az életnek a valóságban is láthatókon kívül a csak képeken elérhető ismeretlen szépségeit is, és feltámasztja az eltemetett emlékeket. Hogy ne felejtsük el azt, ami valaha érintkezett vagy most érintkezhet akár csak a lelkünk felületével is, hogy ne menjen veszendőbe, ami fontos nekünk, hogy ott maradjon hatóerőként, ne csak rejtetten és tudattalanul, de minden pillanatunkban erőt adva.
