Az informatika világában talán még jobban esik az embernek egy-egy személyes üzenetet kapni képeslap formájában. A karácsony és az új esztendő köszöntése kiváló alkalom erre. Bár az e-mail gyorsabb és olcsóbb, mindig élek a lehetőséggel, hogy igénybe vegyem a posta szolgáltatásait.
De mostantól szemfülesebb leszek, az biztos.
Míg az internet adatátviteli sebessége napról napra nő, egyre gyorsabban [...]

A fogalmakat én mindig az öt érzékszervemmel „közelítem meg”. A karácsony „kar” indításában egy kicsit kelletlenül, kényszerűségből, „kötelező gyakorlatként” kinyújtott, ölelő karokat látok, amelyek – és ezt már a „rács” elem adja – a szeretet börtönébe való bezártságomat tudatosítják. Ujjaimmal tapintom, bőrömön érzem a rács és a „szeretetcella” hidegét. Soha olyan rabnak, rabszolgának, bezártnak, magányosnak [...]

Nem hiszem, hogy lenne a világon még oly megejtő pillanat, mikor Karácsony estéjén az ember kicsinyke gyermeke megállván a feldíszített karácsonyfa tövében, áhítattal nézi a meg-megcsillanó gömböket, majd rázendít, egyre hangosabban, de mégis őszintén: „Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok, zörgessetek meg ma este minden pici ablakot, palotába, kiskunyhóba nagy örömet vigyetek, boldogságos ünnepet”. Egy [...]

A tekintélyes és köztiszteletben álló Fej, az angol és amerikai üzletfeleknek Mister Head a németeknek Herr Haupt, az oroszoknak tovariscs Golova, a lengyeleknek Pan Glova, az olaszoknak signore Testa, egy rangos intézmény vezérigazgatója, vagy ahogy újabban mondják, menedzsere, úgy döntött, hogy kivételesen nem veszi igénybe a szolgálati kocsit, inkább „befogja az apostolok lovát”. A szomorkás [...]

Mint a lucaszéke, oly lassan készül a nagy mű. Lassan, de biztosan. Ki időt nyer, életet nyer. Amerika pedig életben akar maradni. Ennél többet is akar. Megtartani azt az életszínvonalat, amelyhez az utóbbi évtizedek során hozzászokott. Egy főre vetítve messze az amerikai átlagpolgár fogyasztja el a legtöbb természeti erőforrást, hogy az igencsak pazarló életmódját, átmenetileg [...]

Az ég ólomszürke. Sem felleg nincs rajta, sem világosság,, sem sötétség nem különül el benne.  Egyszínű, szürke, elviselhetetlenül közönséges, szomorú ez az ég. A szél a városszéli háztetőkről felkavarja a varjak károgó, rikácsoló csapatát. Olyan nap van ma is, komor, kékesszürke, párás, amilyenről valaha a költői lelkületű emberek azt mondták, hogy mélabú száll belőle az [...]

Kilencszáz esztendeje is van már annak, hogy az angliai sherwoodi erdő lakói, az őshonos szlávok törvényen kívüli hőseivé váltak. Kirabolták a betolakodó, és uralomra törő, hódító normannokat, és a zsákmányukat szétosztották a környék szegény, földműves parasztjai számára. Az egyszerű nép hősei kiváló íjászok voltak, de jól forgatták a kardot is. A kormányzati korrupció, és a [...]

Belegondoltak már abba, mennyire röpül az idő? Minden óra, minden perc egy elmulasztott lehetőség arra, hogy szeretteink érezzék, értük vagyunk, értük élünk.  Boldogság csak ennyi. Kimutatni és viszonozni azt, amitől az embert elönti a melegség.
Eldobott percek és órák, futás a boldogtalanságba. Amikor a száj lefelé görbül és rádöbbenünk egy magányos percben, hogy hetek, hónapok óta [...]

Elhagytuk a novembert is, amely Kínában a tizenegyedik hold, Japánban a simozuki, vagyis a dér, a zúzmara hónapja. Az oroszok sokféleképpen emlegetik: „félig tél”, „úttalan”, „havat hozó”: A csehek „lisztopád”-nak, „levélhullató”-nak nevezik.
A Síkvölgyi tó partján, ahol a szél valóságos kis perzsaszőnyeget sodor össze a víz tükrén késő ősszel a part közelében, és ahol novemberben mindent [...]

Magam is - teszem hozzá gyorsan - kellemesen meglepődtem azon, hogy mennyi embert terelt össze a főtéri Betlehem felállítása alkalmából szervezett adventnyitó ünnepség. Régen vágytunk már erre a pillanatra, de valahogy nem akart összeseregleni a közös cél magvalósítása érdekében az a minimálisan szükséges legkisebb közös többszörös. Sokan beszéltek a karácsonyi készülődés meghittségének közösségi szintre történő [...]