Mindig úgy tudtam, hogy falun az értelmiségi a pap, a tanár és az orvos. Időnként a párttitkárt is idesorolták, de ritkán fordult elő, hogy az tanult is lett volna. Gondoltam, hogy ez városon sem lehet másképp, mert minden tanult ember értelmiségi. És mindenki tanult ember, ha elvégezte hazájában a legmagasabb iskolákat. De olyan emberekkel is [...]

Fantasztikus az, ahogy kisiskolás leánykák képesek küzdeni a csapatért. Egészen pontosan a Csapatért, amelynek a társak mellett részét képezik a szülők, a felkészítő tanárok, az edző „sporik”. Néhány évvel ezelőtt, amikor a TSC lelkes titkárnő-mindenese felkarolta a szivacskézilabdát, emlékszem, hogy a picurka leánykák még bizonytalan mozdulatokkal, időnként esetlenül, leginkább saját elképzeléseik megvalósítására törekedvén barátkoztak a [...]

Az én gyermekkoromban két szent étel volt a Tiszaháton: az aratási búzapép meg a paprikás hal. Ezeket úgy vette a szatmári ember, mint az Isten két fő-fő jótéteményét. Az egyik a föld magvát, a másik a vizek áldását jelentette.
Szent étel? Áldás? Minden bizonnyal, hiszen a tiszaháti ember ma is legalább olyan átéléssel, aprólékossággal és élvezettel [...]

Egy Rigához közeli, tengerparti város elegáns szállodájának tanácskozó termében ültünk. Ha jól emlékszem – de ehhez már az akkor készült feljegyzéseimet is elő kellene vennem -, a városka korábban az orosz haditengerészet egyik központi bázisaként működött, s lakói túlnyomó része is orosz anyanyelvű volt. A szovjet blokk összeomlását követően, miután a lettek nem túlságosan kedvelték [...]

Anyai nagyapám gazdálkodó ember volt, kisparaszt, apai nagyapám ügyvéd. Hogy a tézis és az antitézis, a kétféle ellentétes gének milyen szintézist képeznek bennem, máig nem vizsgáltam, minden bizonnyal ezután sem fogom. Érdekesebb lenne a fiamat ebből a szempontból górcső alá venni, mert ő ehhez a dolgozóparaszt-értelmiség „kevercshez” feleségem felmenői révén még munkás, bányász géneket is [...]

Napra pontosan, két esztendővel ezelőtt jelentettem be, hogy utoljára vettem vállaimra a polgármesteri szolgálattal járó terheket, és kettő és fél esztendő múltán szeretném átadni a város irányításával járó felelősséget. Döntésem megvilágítására a teremtett világ egyik legfantasztikusabb csodáját, a vadludak V-alakzatban történő repülését említettem. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő [...]