Jó szerencsét Magyarország!
Napra pontosan, két esztendővel ezelőtt jelentettem be, hogy utoljára vettem vállaimra a polgármesteri szolgálattal járó terheket, és kettő és fél esztendő múltán szeretném átadni a város irányításával járó felelősséget. Döntésem megvilágítására a teremtett világ egyik legfantasztikusabb csodáját, a vadludak V-alakzatban történő repülését említettem. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő madár számára. A V-alakzatban, az egész csoport legalább hetven százalékkal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak külön-külön repülnének. Amikor az élen haladó lúd elfárad, akkor hátra repül, és egy másik foglalja el helyét a V-alakzat csúcsán. A mi sikerünk is a közös munkánk minőségén múlik. Azon, hogy felváltva vállaljuk-e a munka nehezét, és osztozunk-e a vezetés terhein.
A mögöttünk hagyott közel húsz esztendő során együtt igyekeztünk megvalósítani a közösen meghatározott céljainkat. Elért eredményeink is azt bizonyítják, ha sok ember azonos irányba haladva folytonosan pontosítja elérendő vágyait, akkor hamarabb célba érhetnek, mert az egymás iránti bizalmukon utazhatnak előre. Ha közösséget alkotunk, és a bizalom szárnyain szállunk, akkor energiáink megsokszorozódnak.
Két esztendővel ezelőtt arra kértem városunk polgárait, hogy használják ki az időt, járjanak nyitott szemmel, hogy ha eljön majd az ideje, akkor az arra alkalmasak közül a legalkalmasabbat választhassák városunk V-alakzatának élére. Szívemből remélem, hogy a rendelkezésre álló idővel jól gazdálkodtak. Legalább olyan mértékben, mint ahogyan segítettek abban, hogy a mögöttünk hagyott két esztendőre megfogalmazott céljainkat sikeresen megvalósíthassuk. Ennek az összefogásnak köszönhetően fejezhettük be a Népház modern színházzá és kulturális központtá történő átalakítását, az új városi strand megépítését, Felsőgalla főutcájának átépítését, közintézményeink világításkorszerűsítését, sportlétesítményeink teljes körű felújítását, és az ipari park teherforgalmának városon kívülre történő terelését.
A jövőben sem kívánok hátat fordítani városomnak. Amennyiben az irányomban meglévő bizalom, az eltelt húsz esztendő közös szolgálata nyomán sem hanyatlott a porba, akkor megtaláljuk a közös munka folytatásának lehetőségét. Az előttünk álló feladatok súlyossága viszont azt kívánja, hogy osztozzunk a vezetés terhein. Gazdasági, társadalmi gondjaink és bajaink kezelése, nehézségeink leküzdése döntően az emberi tényezőn, annak minőségén múlik. A gazdasági problémákat csak az emberi tudás, tehetség, az alkotó energiák mozgósításával, az egészséges önbizalom, és az elengedhetetlenül fontos közbizalom erősítésével, az emberi erőforrásba való többletbefektetéssel lehet megoldani. Nem az ember, és nem a közösségek vannak a gazdaságért, a piacért, a profitért, hanem fordítva. Ideje van tehát a beteges gondolkodásmód meggyógyításának. Bajainkon kisebb kezdeményezések már nem, csak a lelki megtisztulás, és a belső átalakulás segíthet.
Nehéz feladatnak tűnik, de tudnunk kell azt is, hogy nehéz feladatot csak a legjobb tanulók kapnak. Úgy érezzük magunkat, mint akiket sarokba szorítottak. De ha hajlandóak vagyunk elviselni azt a kényelmetlenséget, amely a nézőpont-váltással jár, akkor megteremthetjük magunkban az új egyensúlyt, amely megsokszorozhatja Magyarország V-alakzatának teljesítőképességét. Vegyük hát kezünkbe a láthatatlan varázsbotot, mely a művészetet, az alkotóerőt és az intuíciót szimbolizálja. Higgyünk benne, hogy személyes és közösségi életünk során újra meg újra végbemehet mindannyiunkban ez a teremtő átalakulás. Az elénk állított próbák kiállásával, az újra megtalált bizalommal, a kitartással, a megzabolázott ösztöneink erejének mozgósításával, képessé válhatunk újrafogalmazott céljaink elérésére. Vágjunk hát neki sűrű szárnycsapásokkal az újesztendőnek! Legyen részünk egészségben, életes jókedvben, és figyeljünk a lemaradókra! Boldog újévet Tatabánya! Jó szerencsét Magyarország!
