Néhány héttel ezelőtt megismerkedtem egy családdal. Anya, apa és két apróság. Gyönyörűek, értelmesek, mind a négyen. Igazi Angyalok. Tisztán gondolkodnak. Egyszerűek, a szó legnemesebb értelmében. Parasztházat terveztetnek, abban szeretnének élni. Élni igazi, sallangoktól és hazugságoktól mentes életüket.

Angyalok. Csak bámulom őket, szinte már zavarba ejtően. Én jövök zavarba, nem ők. Régóta nem tapasztaltam olyan nyugalmat, mint amikor bűvkörükbe vonnak.
Én nem vagyok tiszta, nem vagyok angyalka, de démonaim vannak. Feltettem magamban a kérdést: mi a hiba a tökéletes összképben? A válaszom: semmi. De akkor is fúr a kíváncsiság, mi nem stimmel? De nem találom a választ. Nem találom, mert akárhányszor találkozok velük, megszáll a nyugalom.

Bármiről kérdezem őket, tiszta választ kapok. Ismerik a könyvek világát, a filmekét, nem maradnak ki az élet sodrából, mégis csak a szépet látják maguk körül. A szépet a mi rút, hernyórágta valóságunkból. Hogy csinálják? Angyalian, démonok nélkül (?).

Címke: angyalok, blog, démonok, Madarász Tímea, nyugalom   Komment:

A bejegyzés 2010. 02. 7., 09:29-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.