Kajla, a négylábú munkaerő
Hallottam már munkakutyákról, de az elmúlt napon új ismerettel gazdagodtam a négylábú barátainkat illetően. Egy fűrésztelepen él Kajla. Őrzi a raktárat és örömöt szerez minden munkatársnak. Etetik, ha marad néhány falat az uzsonnára hozott kenyérszeletből. De az ebnek kevés a tucatnyi harapásnyi étel. Észre is vették ezt a dolgozók. A főnöküknek szóltak, hogy a telep őrzéséért vegyenek a kutyusnak egy rúd szalámit hetente.
A házikasszából kellene kivenni a néhány száz forintot. Csakhogy ezt nem lehet. A cég állami, a foglalkoztatottak bérét, a járulékokat és az egyéb kiadásokat az államkassza fedezi. Mi a teendő ilyenkor? Ahhoz, hogy elszámolhassák azt a néhány százast, felvételiztetni kell Kajlát.
Hívták is a fővárosi központból a telephely vezetőjét: Mi a kutya neve? Milyen fajtájú? Milyen színű? Azt hitte vicc az egész. De nem. Egy hét múlva érkezett egy boríték a kutya felvételi lapjával. A gyár foglalkoztatta a szerencsés kutyust, így már nem találhat kivetnivalót még az APEH sem abban, hogy kutyaszalámival kényeztetik a dolgos állatot. Megjegyezném, Kajla szerencsés alomban látta meg a napvilágot, hiszen a mai világban a kétlábúaknak is nehéz munkát találni. Ő pedig bejelentett munkaerőként falhatja a szalámit.
