Nem vette, vitte a virágot
Nőnap volt hétfőn. Kötelező kűr - letudva. Gondolják sokan. Kevesen mélyülnek el azon morfondírozva, hogy mit is jelent ez a nap. Tényleg, miért is kell külön ünnepelni a gyengébbik nemet? A virágboltokban ilyenkor háromszorosára emelt árú virággal „meglepni” a kedvest, a nőt? Nem kell. Figyelmeztetésre, hogy hm-hmm ma van nőnap, vetetni a hites urunkkal egy szál görbe gerberát? A maradékot. Nem kell, nincs értelme - ha kötelező. Igaz a mondás, a tiszteletet ki kell érdemelni. De akkor meg minek a Nőnap, a nemzetközi? Szerintem fontos, ünnepeljünk, és hagyjunk ünnepelni másokat is!
Szeretem a növényeket, a szálasat és a cserepeset egyaránt. Sorakoznak is lakásunk előtt kovácsoltvas állványon a szebbnél-szebb futók és muskátlik. Hétfőnként kapnak vizet és némi gondoskodást tőlem. Indultam volna hétfőn is a locsolókannával feléjük, de megtorpantam a nyitott ajtóban. Egyetlen egy cserepecske díszelgett az állványon. Valaki elvitte az összes többi növényt anyósnak, anyának, feleségnek Nőnapra. Tiszteletből. Tiszteletlenül. Legalább egy cédulát hagyott volna, hogy „köszi szépen!”, vagy ilyesmi. De semmi. Remélem legalább azok örültek, akik kapták a cserepeseimet.
Vigyázzanak rájuk! A fiúkra, férjükre pedig legyenek büszkék, hiszen nem feledkezett meg a Nőnapról, a nemzetköziről!




