Másodkézből vagy a másik kézből
Majdnem biztosan állítom, hogy Dorogon van a legtöbb az egy négyzetméterre jutó bálabutikokból. Egyelőre.
Az elmúlt hónapokban, utóbbi hetekben gomba módra nőttek ki a földből a használt ruhákat áruló üzletek, cseréltek gazdát vagy profilt a korábban jól menő butikok.
Drága kosztümből second-hand ruhába átöltöztetett bábuk üdvözlik a sétálókat. Használt holmik ékesítik a főutat, a mellékutcákat és a lakótelepeket egyaránt.
A butikosok félve lesik az üresen maradt boltokat, ki nyit majd ott újabb kereskedést. Természetesen használt ruhásat.
Bent jártam az egyikben a minap. Az eladó mosolyogva tutujgatott egy kisbabát, amíg anyukája válogatott a gyermekruhák között. – Jaj, de édes, milyen aranyos fiúcska! – sikongatott kissé ostobán. Aztán bejött egy másik anyuka. A babát visszatette a kocsiba és rohant a másikhoz. – Végre már egy kislány. Elegem van a kisfiúkból! – mondta és kezdte a gügyögést az újabb kuncsaft babájánál. A vásárlók összenéztek. Majd szinte egyszerre távoztak.
Észre sem vette a hirtelen távozókat, már hozzám fordult: – Mindegyik bálás a főút felé törekszik, nemhogy maradnának ott ahol vannak! Nem örülök a konkurenciának! Olyan lesz lassan a főút, mint egy pláza. Egyik butikból ki, másikba be. Csak szórakoznak az emberrel!
Úgy gondolom, szegény eladó nem érti az egész lényegét: aki olcsón akar jót venni, annak mindegy, hogy hány száz métert kell megtennie, megkeresi a legolcsóbbat, azt a típusú, formájú öltözéket, amelyikre szüksége van. Meg is kapja néhány százasért.
A szenvedélyes turkászok pedig a minőséget fogják keresni. De az olcsóság mellett mindenképpen az eladó személyisége lesz a döntő. A kényszeres gügyögés helyett, a kedves egyszerű beszéd. Nem pedig a kapkodó, bántó szavak.
