Pocaklakók sikertelen felvételije
Sokan már a fogantatás időpontjában beíratják (leendő) csemetéjüket a legközelebbi bölcsődébe. Nevetségesnek hangzik, hogy már pocaklakóként felvételiztetik a gyermekeket, de ez korántsem vicces. Ez a mai magyar valóság. Sajnos mi lecsúsztunk a kisdedóvóról. Igaz, nem kapkodtam el a beíratást. A kisfiam fél éves volt, amikor jelentkeztünk. A várólistán nem túl kedvező helyre vésték nevünket és nem is biztattak minket sok jóval.
Szuper városi bölcsődénk csodálatos dolgozói nem tehetnek arról, hogy lényegesen kevesebben férnek be az intézményi ellátásba, mint amennyien szeretnének. Az egyedülállók, a munkahelyi igazolással rendelkezők előnyt élveznek. De így sem mindenki fér be a bölcsődébe. Elvileg már a jövő szeptemberi évad is telt házzal indulhatna.
Vissza kell térni a munka világába. Jót tesz gyermeknek, édesanyának és hazánknak is. Dolgozni kell, a gyermek pedig jó helyen van a bölcsődében. Gondos kezek óvják, fáradhatatlan figyelem övezi a kicsiket. Mennék és sokan mások is mennének dolgozni – ha csak 4, 6 órában, akkor is. Nincs hely, nincs lehetőség.
Néhány hónap múlva minden még nehezebb lesz. A május 1-je után születetteket már csak két éves korukig „támogatja„ az állam. Nem lenne ezzel baj. A gyermek szocializálódásához elengedhetetlen a család mellett a kisközösség.
De ha már most telt házzal üzemelnek bölcsődék, óvodák, akkor hová és hogyan térjen vissza az édesanya? Persze, vannak magánbölcsődék. Megfizethető áron? Hát, már akinek. Vannak pályázatok is. Dorogon bővülhet a kisdedóvó. És máshol?
Mindenki várja, milyen megoldás születik arra vonatkozóan, hogyan oldódik meg a kisgyermekes anyukák korántsem könnyű helyzete. A munkaerőpiac gyakorlatilag kirekeszti a fiatalokat, akik nemzetünk gyarapodásáért nemcsak gyermeket vállalnak, vállalnának, hanem a munka világába minél hamarabb visszatérve a nemzetgazdasági mutatókat is erősítenék. De hogyan?
Pártpolitikától függetlenül várja mindenki a megoldást. A nemzet gyarapodása, a jövő itt kezdődik.
