Olcsó cucc helyett drágát vegyen!
Hallottam egy történetet. Hogy igaz vagy sem, nem tisztem eldönteni. Mindenesetre elgondolkodtató.
Működik egy műszaki cikkeket árusító üzletlánc hazánkban. Prospektusokkal bombázzák a jónépet: falusit, városit egyaránt. Olcsón adják az egyes termékeket. Mondjuk a villanytűzhelyet. Csalogató ár. A csalit be is kapja a vevő.
Bemegy az üzletbe. Az eladó megmutatja a prosiból kinézett cuccot. Olcsó és valamennyire azért biztosan jó is. Az eladó lebeszéli. Nem jó, van jobb, bár az „icipicit” drágább. Vevő ért a szép szóból, áttér a jobb minőségűre. Igaz, kicsit drágábban, de vásárol egy megbízható készüléket.
Csakhogy van olyan vásárló is, aki a konkrét összeggel érkezik (ennyi van és kész). Hogy a minőség nem olyan jó? Nem érdekli. Jogosan. Elvileg rossz termék nem kerül a katalógusba, pláne nem az áruházba. Megveszi. Olcsón.
Csakhogy az áruházlánc belső szabályzata (vagy a főnöki utasítás) leírja, ha nem sikerül az eladónak a drágább termékre „átbeszélnie” a vevőt, akkor néhány ezresnek integethet a fizetési borítékával. Igaz, lehet ezt azzal magyarázni, hogy a dolgozó nem volt hatékony, hiányzott belőle az eladáshoz szükséges rátermettség. És máris legális a levonás.
De az is normális vajon, hogy a három napos cseregarancia alatt visszavitt mikrohullámú sütőket nem a szervízbe viteti az üzletvezető, hanem a polcra. Mármint az üzlet polcára. És ismét akad egy madár, igazi pali, aki megveszi. Olcsón. Ja és azért, mert bízik az üzletben.
