(Fehér János fotóiról)
Testük zárt.  Bőrünk szigorúan elhatárolja, hogy meddig tart az egyik egyéniség, és hol kezdődik a másik, de a léleknek nincsenek ilyen határai. Egymásba olvadunk, egymásban és egymás által lélegzünk. Fehér János, az őrsátor egyik hű katonája, akinek a mindennapi hangyaharcban is van pihenője a szépségek és nagyszerűségek meglátására, arra vállalkozott, hogy fényképezőgépével megörökítse [...]

Bizonytalanul aláhulló esőcseppek fröccsennek szerteszéjjel a gondosan megtisztogatott fúvós hangszereken. A fel-feltámadó szél alig sárguló faleveleket szakít magának játékszerül. A zenekar túl van a hangoláson. Bányászegyenruhába öltözött koszorúvivő férfiak sorakoznak. Kellemes női hang szólít nevemen, s lassan, a felcsendülő mélabús, de a lelket mégis ünneplőbe öltöztető zenére, elindulunk.
Elindulunk emlékezni, fejet hajtani az előtt a tudós [...]

Miközben elgyönyörködöm a földön elterülő langyos fényben és a fákon már pattanó hajtásban is, a tavasz korán jött – talán túlzottan bizakodó – kis énekesének csodálatos trilláit hallgatom. A madárka minden bizonnyal fű és fa jó örömét és a Teremtőt dicséri tavaszi kedvvel. Talán érzi, ami a Bibliában le vagyon írva, hogy a mennyei Atya [...]