Éjjel még a nyitott ablakok mellett is nehézkesnek bizonyult az alvás, most pedig felhők fodrozódnak az egyre sötétebb tónusú égen, s a kora délelőtti időpont ellenére is alig-alig akar felfelé kúszni a hőmérő higanyszála. Sőt, mintha inkább lefelé venné az irányt, mellényt és pulóvert kényszerítve a reggeliben még lengén öltözködők legtöbbikére. Csak az igazán keménylegények, vagy [...]

„Magyar vagyok, magyarnak születtem, árulók és gonosztevők uralkodtak felettem. Hová sodor a szél tizenhatmilliót? Utálom az egész XX. századot.” – énekelte az idei Szent István Napok első estéjén Nagy Feró a Beatrice együttes kíséretében. És valóban, utáljuk az egész huszadik századot, mert meggyötörte személyes életünket. Különösen mostohán bánt szüleinkkel és nagyszüleinkkel. Kigúnyolta nemzeti értékeinket, szétdarabolta [...]

„Vannak vidékek gyönyörű / tájak ahol a keserű / számban édessé ízesül” – forgatom magamban Kányádi Sándor szavait, miközben az udvarhelyszéki Kányád utolsó házait is elhagyom Derzs felé mentemben. Istennek legyen hála, vannak még vidékek, ahol a városok forgataga nem volt képes maradandó módon betenni a lábát. Olyan vidékek, amelyek még megőriztek valamit a Természet [...]

Nem hinném, hogy sok olyan ember élne a Földön, aki életének legalább egy rövidke szakaszában ne vágyott volna a kényelmes életre. És mi, akik a túlnyomó többséghez tartozunk, életünk nem csekély részét töltjük – a szerencsésebbek már múlt időben is beszélhetnek erről – a kényelmes élet hajszolásával. Már önmagában az is paradoxon, hogy a kényelmet, [...]

A székely anyaváros szebb időket is megélt vasúti pályaudvarának szomszédságában lévő poros parkolóban, a megszokottnál nagyobbra méretezett, figyelemfelkeltés céljából narancssárgára festett autóbusz áll. A fedélzeten csak néhány utas, s odalenn talán, ha négyen-öten várunk arra, hogy rejtélyesnek látszó kódszámaink alapján elfoglalhassuk a számunkra kijelölt ülőhelyet. A busz oldalára városok körvonalait rajzolták, utalva arra, hogy a [...]

Ha jól akarod érezni magad, akkor végy egy asztalt, s tégy reá egy üveg pálinkát, egy tál szalmapityókát és halat, egy-két palack bodzalevet, s üljétek körül egy számodra kedves társasággal. De az asztal legyen ám elég nagy és erős, lehetőleg fából készült. A hozzá rendelt padok pedig legyenek egybemunkálva, s belegyökereztetve a földbe.
A pálinka sem [...]

Két héttel ezelőtt, a verőcei Csattogó-völgyben rendezték az Erdélyből elszármazottak immáron hagyományossá vált kultúrális fesztiválját. A régi hagyományok ápolása, az újak teremtése, és a gasztronómiai élvezetek mellett, a hivatalos programban helyet kapott a nemzeti sorskérdések megvitatása is. Nem tudom, hogy mily oknál fogva, de a szervezők, az erdélyi előadók mellé Kis-Magyarországról engem kértek fel hozzászólásra, [...]

Szabadság ide, vagy oda, az első napok még csak az akklimatizálódással telnek, a mindennapi pörgésből kiszakadva, újra rá kell érezni a normális emberi élet ízére. Ilyenkor még párhuzamosan futnak a munkával kapcsolatos feladat-foszlányok, és a szabadság idejére tervezett programok elnagyolt skiccei. Az átmenet idején még gyakran csenget a telefon, a kitartóbbak még napokon keresztül próbálkoznak, [...]

A visszatért nyári forróság erőszakosságának engedve, ingujjban, homlokomat sűrűn törölgetve hallgatom az egymás után felszólaló gazdasági vezetőket és szakpolitikusokat. Közben maradék koncentráló képességem mozgósításával igyekszem magamban felidézni egy korábbi jegyzetem néhány mondatát. Azokat a szavakat, amelyek a Vértesi Erőmű működésének jövőbeni esélyeit taglalták, még az esztendő első heteiben. Nagyon kellenének most nekem, hogy megkapaszkodhassak bennük, [...]

Közös emlék a múltból, és közös tervek a jövendőre. Talán ennyi is elegendő a nemzet meghatározására. Az ország pedig leginkább hatalom és birtoklás dolga. A haza a szereteté, és az érzelmeké. Mindez együttesen teszi az államot, azaz mi mindannyian, akik a Kárpát-medence ölelésében egy történelemmel, és egy anyanyelvvel élünk, és érzelmileg is kötődünk a tájhoz, [...]