Egy Rigához közeli, tengerparti város elegáns szállodájának tanácskozó termében ültünk. Ha jól emlékszem – de ehhez már az akkor készült feljegyzéseimet is elő kellene vennem -, a városka korábban az orosz haditengerészet egyik központi bázisaként működött, s lakói túlnyomó része is orosz anyanyelvű volt. A szovjet blokk összeomlását követően, miután a lettek nem túlságosan kedvelték [...]

Anyai nagyapám gazdálkodó ember volt, kisparaszt, apai nagyapám ügyvéd. Hogy a tézis és az antitézis, a kétféle ellentétes gének milyen szintézist képeznek bennem, máig nem vizsgáltam, minden bizonnyal ezután sem fogom. Érdekesebb lenne a fiamat ebből a szempontból górcső alá venni, mert ő ehhez a dolgozóparaszt-értelmiség „kevercshez” feleségem felmenői révén még munkás, bányász géneket is [...]

Napra pontosan, két esztendővel ezelőtt jelentettem be, hogy utoljára vettem vállaimra a polgármesteri szolgálattal járó terheket, és kettő és fél esztendő múltán szeretném átadni a város irányításával járó felelősséget. Döntésem megvilágítására a teremtett világ egyik legfantasztikusabb csodáját, a vadludak V-alakzatban történő repülését említettem. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő [...]

Az informatika világában talán még jobban esik az embernek egy-egy személyes üzenetet kapni képeslap formájában. A karácsony és az új esztendő köszöntése kiváló alkalom erre. Bár az e-mail gyorsabb és olcsóbb, mindig élek a lehetőséggel, hogy igénybe vegyem a posta szolgáltatásait.
De mostantól szemfülesebb leszek, az biztos.
Míg az internet adatátviteli sebessége napról napra nő, egyre gyorsabban [...]

A fogalmakat én mindig az öt érzékszervemmel „közelítem meg”. A karácsony „kar” indításában egy kicsit kelletlenül, kényszerűségből, „kötelező gyakorlatként” kinyújtott, ölelő karokat látok, amelyek – és ezt már a „rács” elem adja – a szeretet börtönébe való bezártságomat tudatosítják. Ujjaimmal tapintom, bőrömön érzem a rács és a „szeretetcella” hidegét. Soha olyan rabnak, rabszolgának, bezártnak, magányosnak [...]

Nem hiszem, hogy lenne a világon még oly megejtő pillanat, mikor Karácsony estéjén az ember kicsinyke gyermeke megállván a feldíszített karácsonyfa tövében, áhítattal nézi a meg-megcsillanó gömböket, majd rázendít, egyre hangosabban, de mégis őszintén: „Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok, zörgessetek meg ma este minden pici ablakot, palotába, kiskunyhóba nagy örömet vigyetek, boldogságos ünnepet”. Egy [...]

A tekintélyes és köztiszteletben álló Fej, az angol és amerikai üzletfeleknek Mister Head a németeknek Herr Haupt, az oroszoknak tovariscs Golova, a lengyeleknek Pan Glova, az olaszoknak signore Testa, egy rangos intézmény vezérigazgatója, vagy ahogy újabban mondják, menedzsere, úgy döntött, hogy kivételesen nem veszi igénybe a szolgálati kocsit, inkább „befogja az apostolok lovát”. A szomorkás [...]

Mint a lucaszéke, oly lassan készül a nagy mű. Lassan, de biztosan. Ki időt nyer, életet nyer. Amerika pedig életben akar maradni. Ennél többet is akar. Megtartani azt az életszínvonalat, amelyhez az utóbbi évtizedek során hozzászokott. Egy főre vetítve messze az amerikai átlagpolgár fogyasztja el a legtöbb természeti erőforrást, hogy az igencsak pazarló életmódját, átmenetileg [...]

Az ég ólomszürke. Sem felleg nincs rajta, sem világosság,, sem sötétség nem különül el benne.  Egyszínű, szürke, elviselhetetlenül közönséges, szomorú ez az ég. A szél a városszéli háztetőkről felkavarja a varjak károgó, rikácsoló csapatát. Olyan nap van ma is, komor, kékesszürke, párás, amilyenről valaha a költői lelkületű emberek azt mondták, hogy mélabú száll belőle az [...]

Kilencszáz esztendeje is van már annak, hogy az angliai sherwoodi erdő lakói, az őshonos szlávok törvényen kívüli hőseivé váltak. Kirabolták a betolakodó, és uralomra törő, hódító normannokat, és a zsákmányukat szétosztották a környék szegény, földműves parasztjai számára. Az egyszerű nép hősei kiváló íjászok voltak, de jól forgatták a kardot is. A kormányzati korrupció, és a [...]