Lekvár helyett csak a forrázott bogyók maradtak nekem
2010. 10. 15.Vöröslő bogyók pompáztak a levél nélküli ágas-bogas bokrokon. Dértől csípett pirosságuk napról napra lágyabbá vált. Elérkezett a nap. Menni kell, szedni. A csipkét. Sok-sok évvel ezelőtt nagypapám adta meg a jelet, mikor a legmegfelelőbb az idő a csipkebogyó szedésére. Feladatát mára át kellett vállalnom. Édes a teher, de fájdalmas. Drága nagypapa!
Sétáltunk a csolnoki erdőben, mezőn, [...]



