|
archívum
2009. november
2009. 11. 22.
A súlyos és nagyon súlyos aszálykáros évek száma a 19. században hét, a 20. században tizennégy volt. Az elmúlt harminc esztendőben viszont már túl vagyunk a nyolcadik aszályos esztendőn is. A magyar agrárminiszter már június első napjaiban arra kényszerült, hogy a 2009-es esztendőt e tekintetben vis maiornak nyilvánítsa. Az éghajlatváltozás miatt hazánk klímája – az [...]
Címke: aszály, Bencsik János, blog, Duna, klíma, muszáj, Tisza, víz, vízgazdálkodás Komment: 0
2009. 05. 26.
A magyarok jó vendéglátók – vendégszeretetünkről ódákat zengtek régen a hazánkba látogatók. Legalábbis így hallottam. Konkrétan még egy idegen nyelvű sem mondta nekem, hogy mennyire elégedett lenne hazánkkal ezen a téren.
Többnyire inkább attól zengett a sajtó, hogy csodálatos fővárosunkban vagy a Balaton partján hogyan vágták át egyes szemfüles ravaszkodók – néhány nullát hozzáírva a számlához [...]
Címke: Balaton, blog, Duna, Madarász Tímea Komment: 0
2009. 02. 3.
Ez is ismerős és az is. A fotókat nézegetve azt hittem egy régi kötetet lapozgatok, pedig nem így volt.
Imádom az albumokat, a fényképeket. Mesélnek tájakról, városokról. Karácsonyra egy csodás küllemű könyvvel gazdagodott házi könyvtáram. Az 1000 álomcél című vaskos kötetben több száz fotó csábít egy másik világba. Szép. Többet mégsem tudok mondani róla, hiszen a [...]
Címke: Afrika, Amerika, Ausztrália, Ázsia, blog, Duna, Európa, fotó, Hortobágy, karácsony, könyv, London, Madarász Tímea, Magyarország, Operaház, Sydney Komment: 0
2008. 11. 15.
Az embernek elszorul a torka, ahogy megindul a rendőrattak ott a lelátón. Nézzük, de nem értjük. Aztán mentőhelikopter, újraélesztés és döbbenet. Mi történt? Létezik, hogy csak azért, mert magyarok? Létezik, hogy Európa közepén ez megtörténik? Úgy tűnik létezik, hiszen azóta sem láttunk olyan felvételt, amely bármiféle rendbontást bizonyítana.
Aztán persze jön a válasz. Több száz ember [...]
Címke: Duna, Európa, kézilabda, Lukács Zoltán, országgyűlési képviselő, rendőrség, szélsőségesek, szlovák, Szlovákia, Tatabánya, újraélesztés, zászlóégetés Komment: 1 db
Hozzászólás a blogbejegyzéshez »


|
Bors Máté
2008-11-18 11:08:20
Kedves Lukács úr!
Milyen igaza van! Csak azt kéne tudni, vajon kik azok az emberek, akik ennyire összeférhetetlenek, akik minden szóban, mozdulatban, fellépésben, hibát akarnak találni, kötözködni, nem csak a másik nemzet tagjaival, de saját embertársukkal szemben is. Mert ugye nem arra a képviselőre gondolt, aki kapásból megsértődött azon, hogy városa polgármestere a választási félidőben szükségesnek tartotta a városi beruházások fejlesztését a lakosság felé ismertetni, mint a városvezetés közös eredményét. Kisajátítónak, a másik pártállásúak számára meg nem érdemeltnek tüntetve fel az eredményeket, ugyanekkor nem felvállalva azokat a hibákat,-amelyekből azért akadt bőven,- a beruházások kapcsán. Talán el kéne gondolkodni melyik a kirekesztőbb, dicsekvően felvállalni a mutatkozó eredményeket, nem törődve mások véleményével, vagy vállalva az ezekkel járó kritikát is? Mindezt csak annak fényében mondtam el, hogy való igaz ami a szomszédban zajlik, nem éppen szívderítő jelenség. Az a durvaság amit ott láttunk, nem csak a dunaszerdahelyi esetben, de korábban a cigány kisebbséggel szemben is, aligha vethető össze azzal, ami nálunk történik, és azt hiszem a sportcipős, fülbevalós, piercinges, hosszú hajú, netán tangabugyit is viselő fiatal, remegő görbe lábakon álló öreg Magyar Gárda, vagy Nemzet Őrség fellépése sem azonos az ottani rendőrségével. Persze igaza van ez sem kellene, mert irritáló, de ehhez az is hiányzik, hogy a másik fél se legyen az. És ha gyorsan akarunk eredményt elérni, nem szabad sokáig húzni a dolgot.Egyértelmű határozott törvényi szabályozásokkal kellene rendet csinálni, amire ugye alkalmatlan a jelenlegi törvényhozás, aminek ön is a tagja. Lám csak a szomszédok a maguk problémáját milyen gyorsan, igaz kissé kegyetlenül lerendezték Szlovákiában, most éppen a csehek csinálják ugyanezt.De ez meg az ottani törvényhozást véleményezi. Mi meg itt szörtyögünk, határozatlankodunk, hátulról mellbe támadva próbáljuk megalázni a másikat, nem gondolva arra, hogy közben a saját tekintélyünk épp úgy csorbát szenved mint azoké akiket épp mi akarunk megalázni.
|
archívum
2009. november
|
|
|