Ma nem éhezünk, így álmodhatunk
2010. 04. 14.Már sötétedett, amikor kisfiammal lépcsőházunk elé értünk. Emeltem volna a gyereket, a műanyagmotort, amikor észrevettem egy hasonló korú anyukát három gyerekével. Nem játszani voltak a téren. A kukáknál álltak. Derékig matatott a középső fiú, a legkisebb a babakocsiban, míg a nagylány a raffiaszatyrot tartotta. Kiflicsücsök, romlott párizsi. Ennyit láttam. Aztán szemérmesen elfordítottam fejem. Szerencsétlenek. Milyen [...]



