Június van, ragyogó napsütés. Csorog a baracklé a szám szélén. De íztelen és átlátszó a nedv, ami a lépcső porába cseppen. Letörlöm. Szemem összeakad a rám meredő csodálkozóval:
– Nem is értem, hogy ezek a városiak (ebben az esetben én) hogyan tudják megenni ezeket az íztelen gyümölcsöket! – csusszant ki barátnőm száján. Elképedését őszinte szemmeresztgetéssel húzta [...]

Olyan élményben volt részem, amelyről Marcel Proust írt Az eltűnt idő nyomában című regényében. Nekem is megelevenedett csodaszép gyermek- és ifjúkorom egy íz gondolatára.
Proustnál az a bizonyos teába mártott sütemény volt a gondolatébresztő. Nálam a régen nem látott (de állítólag kapható) kekszes-barackos Boci csoki különleges és mámorító illata és íze. Igazi euforikus állapotba kerültem.
Barátnőm hívott [...]