Csak egy csattanás volt az egész. A világ óriásit lobbant, és örökre kihunyt benned. Kurta kis lábacskáid már öntudatlanul vonszoltak le az út szélére. Még rúgtak néhányat, aztán – mint palába kövült ősgyíkmadár-szárny - megálltak az örökkévaló időben.
Az első gyászbeszéd egy kacskaringós káromkodás volt fölötted. Az autós csak azért foglalkozott veled, mert homlokoddal behorpasztottad kocsija [...]