Vöröslő bogyók pompáztak a levél nélküli ágas-bogas bokrokon. Dértől csípett pirosságuk napról napra lágyabbá vált. Elérkezett a nap. Menni kell, szedni. A csipkét. Sok-sok évvel ezelőtt nagypapám adta meg a jelet, mikor a legmegfelelőbb az idő a csipkebogyó szedésére. Feladatát mára át kellett vállalnom. Édes a teher, de fájdalmas. Drága nagypapa!
Sétáltunk a csolnoki erdőben, mezőn, [...]

Az én gyermekkoromban két szent étel volt a Tiszaháton: az aratási búzapép meg a paprikás hal. Ezeket úgy vette a szatmári ember, mint az Isten két fő-fő jótéteményét. Az egyik a föld magvát, a másik a vizek áldását jelentette.
Szent étel? Áldás? Minden bizonnyal, hiszen a tiszaháti ember ma is legalább olyan átéléssel, aprólékossággal és élvezettel [...]