Bors Máté   2008-11-18 11:08:20
Kedves Lukács úr! Milyen igaza van! Csak azt kéne tudni, vajon kik azok az emberek, akik ennyire összeférhetetlenek, akik minden szóban, mozdulatban, fellépésben, hibát akarnak találni, kötözködni, nem csak a másik nemzet tagjaival, de saját embertársukkal szemben is. Mert ugye nem arra a képviselőre gondolt, aki kapásból megsértődött azon, hogy városa polgármestere a választási félidőben szükségesnek tartotta a városi beruházások fejlesztését a lakosság felé ismertetni, mint a városvezetés közös eredményét. Kisajátítónak, a másik pártállásúak számára meg nem érdemeltnek tüntetve fel az eredményeket, ugyanekkor nem felvállalva azokat a hibákat,-amelyekből azért akadt bőven,- a beruházások kapcsán. Talán el kéne gondolkodni melyik a kirekesztőbb, dicsekvően felvállalni a mutatkozó eredményeket, nem törődve mások véleményével, vagy vállalva az ezekkel járó kritikát is? Mindezt csak annak fényében mondtam el, hogy való igaz ami a szomszédban zajlik, nem éppen szívderítő jelenség. Az a durvaság amit ott láttunk, nem csak a dunaszerdahelyi esetben, de korábban a cigány kisebbséggel szemben is, aligha vethető össze azzal, ami nálunk történik, és azt hiszem a sportcipős, fülbevalós, piercinges, hosszú hajú, netán tangabugyit is viselő fiatal, remegő görbe lábakon álló öreg Magyar Gárda, vagy Nemzet Őrség fellépése sem azonos az ottani rendőrségével. Persze igaza van ez sem kellene, mert irritáló, de ehhez az is hiányzik, hogy a másik fél se legyen az. És ha gyorsan akarunk eredményt elérni, nem szabad sokáig húzni a dolgot.Egyértelmű határozott törvényi szabályozásokkal kellene rendet csinálni, amire ugye alkalmatlan a jelenlegi törvényhozás, aminek ön is a tagja. Lám csak a szomszédok a maguk problémáját milyen gyorsan, igaz kissé kegyetlenül lerendezték Szlovákiában, most éppen a csehek csinálják ugyanezt.De ez meg az ottani törvényhozást véleményezi. Mi meg itt szörtyögünk, határozatlankodunk, hátulról mellbe támadva próbáljuk megalázni a másikat, nem gondolva arra, hogy közben a saját tekintélyünk épp úgy csorbát szenved mint azoké akiket épp mi akarunk megalázni.