A ló a magyar költészetben kezdettől fogva fontos szerepet játszik. Balassi az „Ó én édes hazám…”-ban  nemcsak katonatársaitól, szerelmeitől, hanem az „Egy katonaének”-ben is társként tisztelt lovaktól is búcsút vesz.
„Az ember, ha rájön, hogy milyen belső nyomorúságokkal van megverve az emberi faj, szívesen menekül az állatokhoz” -írja Móricz, aki egyik „alteregójával”, Szakhmáry Zoltánnal, az „Úri [...]

Otthon vagyok a síkvölgyi tó partján, ahol szinte az eget ringatják a zöld szín ezer árnyalatában pompázó fürtös akácfák, és a Turul-emlékmű alatt. A Gerecse és a Vértes erdőiben meghallom a tölgyfák meleg, asszonyos sóhaját, megértem a bükkök férfias hallgatását, és érzem bennük az évgyűrűk hűséges egybefonódását. A környei tó partján el tudok gyönyörködni egy [...]

„Jó szóval oktasd, játszani is engedd”- kéri József Attila. Napjainkban kihalófélben vannak a Karinthy Frigyes-, Kosztolányi Dezsőféle „homo ludens”-ek, játékos emberek, akik naponta szórakoztatják magukat és a környezetükben élőket különböző rögtönzött tréfákkal, ugratásokkal.  Akik, mint ők ketten hajdanában tették - a ki tudja honnan származó „Nagypénteken mossa holló a fiát” mondás alapján - Krisztus keresztre [...]