Kötve hiszem, hogy egyedül lennék azzal az időnként rám nehezedő érzéssel, miszerint ha az eszemre hagyatkozom, akkor elveszítem a kapcsolatomat a szívemmel. Márpedig ide-oda csapongó gondolataink sebessége igencsak megnehezíti a földi világ rögéhez kötött szívünk számára, hogy az értelmes létezésünk szempontjából elengedhetetlennek mutatkozó ellenőrző szerepét betölthesse. Pedig igazán jól csak a szívével lát az ember. [...]

Állok a Népház melletti buszmegállóban. Várom az ötöst. Időm van, jócskán, mit is tehetnék, elmélkedem. Mer’ itt állok, med itálok. Eszembe jut egy nyugdíjas bányász barátom, aki a rendszerváltás után megemlítette, hogy ha a népköztársaságból köztársaság lett, akkor a Népházat is jobb lenne egyszerűen „Ház”-nak nevezni.
Egyszer olvastam a 24 Órában egy „Parasztminiszter” című írást, amelyben [...]

Bizonytalanul aláhulló esőcseppek fröccsennek szerteszéjjel a gondosan megtisztogatott fúvós hangszereken. A fel-feltámadó szél alig sárguló faleveleket szakít magának játékszerül. A zenekar túl van a hangoláson. Bányászegyenruhába öltözött koszorúvivő férfiak sorakoznak. Kellemes női hang szólít nevemen, s lassan, a felcsendülő mélabús, de a lelket mégis ünneplőbe öltöztető zenére, elindulunk.
Elindulunk emlékezni, fejet hajtani az előtt a tudós [...]

Színház az egész világ, tartja a mondás, és időnként – főleg gazdasági válság idején - sok-sok színházfenntartó nem is bánná, hiszen megszabadulhatna az igen költséges kulturális intézmény pénzügyi terheitől. S bár igaz, hogy aki nyitott szemmel járja a világot, számos szórakoztató történetet vehet látszólag térítésmentesen is szemügyre, s egyaránt része lehet komikus, vagy épp tragédiába [...]