Szülővárosom határában az apró boldogságok öröme hat át. Elcsavarogtam az időt. Délre már megint nem leszek otthon. Micsoda szedett-vedett, istenjószág az az itthonról elrugaszkodott, Dunántúlra szakadt s onnan vissza-visszaruccanó rokonféle, aki el tud bámészkodni egy vadkörtefa vagy a Tisza füzesein, s közben nem tiszteli az ebédidőt – bosszankodhat a sógorom, aki szerint a déli harangszó [...]

Néhány éve az Adrián töltöttem pár napot a családommal. Egy Fazsana nevű kis strandon voltunk éppen, pár kilométerre az Isztriai félsziget hegyén lévő Pulától, amelynek egyik fürdőhelyén két évvel korábban kempingeztem a barátommal. Nosztalgiázásként egyedül akartam eljutni a város gyönyörű sziklás strandjára, ahol korábban felejthetetlen órákat töltöttünk.
Úgy döntöttem, hogy gumimatraccal megyek. Az indulást megelőző napon [...]

A Nagy Időhöz képest nemcsak tizenöt, húsz, száz, de ezer-kétezer év sem több mint egy cinege lábának hóban felejtett, tűnő csillaga. Ám semmi sem történik hiába. Egy madár röptének is nyoma marad.
Sokszor olyannak tűnik az előző nap is, mintha az elmúlt évszázadokról volna szó. Ki gondol a tegnapra? Hol van az már? Hát még a [...]

Július a hónapok királya. Caesar hónap. Fejedelmi bőkezűséggel szórja sugarait ránk, alattvalóira. Még a lombokon is képes velük áttörni, s a fák alatt megbúvó jobbágyainak, a galagonyának, a kökénynek, az ostorménnek, a veresgyűrűnek, a somnak és a kecskerágónak is juttat belőlük. A ragyogó császár mellett még az ég is elhalványodik, világoskékre fakul.
Fekszem a langyos földön. [...]

Furcsa álmom volt valamelyik éjjel. Találkoztam az ősemberrel. Először hiába próbálkoztam a mészkőbarlang bejáratánál a „Vértesi Sámuel” felirattal ellátott, csiszolt kő névtábla alatt lévő, őstulok fejet formázó bronzkopogtatóval. Kénytelen voltam hát eldurrantani egyet az ajándékba hozott néhány üveg pezsgőből, s miután a „sampánypukk” is hatástalan maradt, felrobbantottam négy-öt petárdát.
Ej, mi a kő? Nem lenne itthon [...]

Aki fürdött már a Tiszában decemberi, omló hóesésben, aki sétált a partján júniusban bokáig érő fehér nyárfapehelyben, s akit az éjszakai fényben elborított a boldog szerelmi táncban kavargó millió kárász eleven zuhataga, annak a lelke megtisztult, s olyanná vált, mintha karácsonyi, húsvéti vagy pünkösdi harangzúgásban fürdette volna meg.
Tegnap a vízparton hirtelen fehérré vált előttem a [...]

Levelet kaptam a szülőföldről, Beregdarócról, egy gyermekkori kedves jó barátomtól, Bakos Bélától. Nem számítógépen érkezett elektronikus levél, e mail, „normál Times New Roman” vagy „Arial Black” betűkkel, hanem hagyományosan, bélyeggel ellátott borítékban érkezett, hajladozva, lengedezve lobogó, ékes és kedves fűszálbetűkkel megírt, a postás bácsi által kézbesített levelecske.
Nem katonás, gépies rendben sorakoznak a levélben a magyar [...]

Nincs szebb, mint az esőt megelőző csendesség. Hallani benne, ahogy a kispillangó lila-kék szárnya vergődik alant a lóherevirág gubója fölött. Hangja van a hangyaboly
Minden élő lélek érzi, hogy a közelgő áldást áhítatosan kell fogadni. A békák halkan ümmögnek a sás közt, és még a vízbe is óvatosan buggyannak bele. Finom hangon döngicsél a méhecske, lágyan [...]

A természet addig szép, amíg egyedül bolyong benne az ember. Mihelyt többen vagyunk hozzá, „humanizálódik”. Előbb utóbb belekerül, amit az egymás nyakán élő emberek szeszélye, forrongása, feszültsége okoz, s lehetetlen szabadulni a társadalmi környezet kábító s leverő hatása alól. A kultúra arra való, hogy lesüllyessze oda az embert, ahová a természet egyszerű igazságában élők soha [...]

- Gyere, kürmőcölj le velem valami szüpőcöt, mai magyarra lefordítva: Igyál meg velem valamit- invitál – a csak baráti körben ismert és használatos szívmelegítő „türpőc nyelven”- a régi, Seres néni-féle házból átalakított presszó-kaszinó játéktermébe Abroncsos Géza barátom.
„Zsugásvili”, a minden szerencse- és észjátékban, ferbliben, fájerban, römiben és ultiban virtuóz kártyakirály, más néven „Malájbarna, avagy a Művelt [...]