a Nagyné Horváth Eszter által összegyűjtött képeslapokon
A képeslapok több mint 130 éve képezik mindennapi életünk részét. Küldünk ismerőseinknek vagy rokonainknak, ünnepi alkalmakkor, utazásaink során, vagy ha csupán valamilyen hírt akarunk közölni. Ma, a csúcstechnológia korában is elegáns forma annak kifejezésére, hogy gondolunk szeretteinkre.
A világ első postai „Ansichtskarte”-ját az Osztrák-Magyar Postaigazgatóság adta ki 1869 október elsején, [...]

„Én Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondtam, amikor a láthatatlan szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelemben és bőségben volt részem… Párizsnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni Gondviselés eredményével, és az egész világ hiúságát pocsékká zúztam, egy napon Párizst kapitulációra bírtam, s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió [...]

“Tiszacsécse a Tisza csücske. Csücsök, csöcs, csecs, csicseregnek bennem a szavak, felidézve lelkemben a szülőföldet s rajta keresztül az anyatej ízét”- írtam vagy tizenöt éve egy országos folyóiratban megjelent cikkemben. Az Élet és Irodalom egyik jeles újságírója azon melegében - az ÉS-ben – „Üzenet Emlőországból” című gúnyoros, kaján kis glosszácskájában figurázta, „cikizte” ki lelkesedésemet.
Nem fájt [...]

Húsz esztendővel ezelőtt merészet álmodtunk, egy főiskola létrehozását Tatabányán. Álmunkban azt láttuk, hogy a szocialista nagyipar összeomlása után, csakis felkészült, jól képzett gazdasági szakemberek közreműködésével építhetjük újjá a bányászváros gazdaságát. Nem magánálmokról, sem ilyen, vagy olyan oldali, hanem közösségi álomról beszélek. Ebben rejlett az ereje. Egyébként ki gondolta volna azt a fővárosból lesajnált, poros bányászvárosról, [...]

- Gyere, kürmőcölj le velem valami szüpőcöt, mai magyarra lefordítva: Igyál meg velem valamit- invitál – a csak baráti körben ismert és használatos szívmelegítő „türpőc nyelven”- a régi, Seres néni-féle házból átalakított presszó-kaszinó játéktermébe Abroncsos Géza barátom.
„Zsugásvili”, a minden szerencse- és észjátékban, ferbliben, fájerban, römiben és ultiban virtuóz kártyakirály, más néven „Malájbarna, avagy a Művelt [...]

Május vége van, június eleje, áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje. „Piros pünkösd napján mindenek újulnak, A kertek, a mezők virágba borulnak” – mondja a régi pünkösdölő ének, amely az öreg asszonyoknak porhanyó pogácsát, az öreg embereknek csutora borocskát kíván, a jó legénytől azt kéri, jól fogja meg a kantárt, hogy lova patája le ne tiporja [...]

Hát végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandra jár, mert azért van itt ő. Már ha ugye van strand. Mert, hogy nálunk három éve nincs, s ami addig is volt, az már keveseknek jelentett örömteli kikapcsolódást. És tegyem gyorsan hozzá, aligha azért mert apu ideges lett volna anyu lassú öltözködése miatt. [...]

Színház az egész világ, tartja a mondás, és időnként – főleg gazdasági válság idején - sok-sok színházfenntartó nem is bánná, hiszen megszabadulhatna az igen költséges kulturális intézmény pénzügyi terheitől. S bár igaz, hogy aki nyitott szemmel járja a világot, számos szórakoztató történetet vehet látszólag térítésmentesen is szemügyre, s egyaránt része lehet komikus, vagy épp tragédiába [...]

Ismerem és szeretem a német őszt. Jártam néhányszor szeptemberben és októberben a Harz hegységben. Lenyűgöztek a fenséges fenyőerdők ősszel talán még egy kicsit a megszokottnál is mogorvább zordságukkal, férfias keménységükkel. Szívembe zártam az orosz arany őszt is, Puskin mohos köveken fürdő napsugaraival, a Jasznaja Poljana-i Tolsztoj-liget aranyfürtös nyírfáival. De a magyar ősznek nincs párja. Itthon [...]

Az egyik elment vadászni. Mármint egy országgyűlési képviselő. Egészen pontosan kettő. A Parlamentbe mentek. Nagyvadat cserkészni. Ötven megawattnál nagyobb teljesítményű erőmű megépítésének lehetőségét Tatabánya városában. Pedig senki sem kérte őket, legalábbis az iciri-piciri bánhidai nép biztos nem, de a város képviselő-testülete sem. Sőt!
A központi vadásztársaság viszont iciri-picirit sem foglalkozott a helybéli aggályokkal. Igaz csak második [...]