Elhagytuk a novembert is, amely Kínában a tizenegyedik hold, Japánban a simozuki, vagyis a dér, a zúzmara hónapja. Az oroszok sokféleképpen emlegetik: „félig tél”, „úttalan”, „havat hozó”: A csehek „lisztopád”-nak, „levélhullató”-nak nevezik.
A Síkvölgyi tó partján, ahol a szél valóságos kis perzsaszőnyeget sodor össze a víz tükrén késő ősszel a part közelében, és ahol novemberben mindent [...]

Ez a szokásos őszi szatmári utunk, amelyet most egy érettségi találkozó kapcsán tettünk meg Tatabányáról, még a korábbiaknál is rövidebbre, igazán csak “dakszlikutyafuttányira” sikeredett.  De azért a kis Túrt és a Tiszát meg tudtam nézni. A Tisza, a hajdani szőke, cserfes fiatalasszony, gyermek- és kamaszkorom ilyenkor ősszel is tiszta tekintetű menyecske-folyója most, az alacsony vízállás [...]

A természet addig szép, amíg egyedül bolyong benne az ember. Mihelyt többen vagyunk hozzá, „humanizálódik”. Előbb utóbb belekerül, amit az egymás nyakán élő emberek szeszélye, forrongása, feszültsége okoz, s lehetetlen szabadulni a társadalmi környezet kábító s leverő hatása alól. A kultúra arra való, hogy lesüllyessze oda az embert, ahová a természet egyszerű igazságában élők soha [...]

Kint vagyok a természetben, ahol az ember olyan őszinte lesz, mint a növény s az édes, szép mezei állat. Körülöttem madárcsapat csicsereg. Mintha a lelkemet simogatná valaki. Azt mondják, az élőlények a simogatással fejezik ki egymás iránti szeretetüket.
Azzal, hogy egymáshoz érnek. Közvetlenül, érzékeny kültakarónkkal, a bőrükkel, vagy közvetve, a fülünkkel érzékeljük a simogatást.
Az érintés, akár [...]

Ilyenkor hajnalban a legszebb a kis Túr, amikor könnyű pára lebeg fölötte, mint a gyöngéd bánat. A fűzfabokrok belecsüngenek a vízbe, látszik a túlsó part mása a mélyben, s az egész folyó folyton-folyvást beszélget, suttog, mesél.
Lombos rekettyefűz kínálkozik búvóhelyül. Elrejtőzöm mögötte, hogy ne zavarjam a természet rendjét, és kileshessem titkait.
Néhány percnyi várakozás után, a szomszédos [...]

A sebezhetőség tökéletes védelem, önmagunk ismerete pedig a legnagyobb biztonság. De ezt a tudást sem adják ingyen, mert aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Aki biztonságban szeretné tudni életét, annak helyes önismeretre kell szert tennie. Meg kell ismernie az önnönmagában meglévő talentumokkal és hitványságokkal egyaránt. Kalandos, de nem veszélytelen mutatvány, de egyben elkerülhetetlen [...]

Ebből a megbomlott, hitét és lelkesedését vesztett emberi életből, én már korán reggel kimenekülök a természetbe. Az ég bársonykék. A hold már halványuló, de még mindig látható sarlója ezüst ékszer, mint egy szarmata násfa.
Távcsövemen keresztül figyelem az erdő szélét, élvezettel szívom a tölgy- és cserfaillatot, hallgatom a szellő halk muzsikáját, a fűszálakat alig borzoló szél [...]

Egy évtizede már annak, hogy ha szerét ejthetem, közösség előtti megnyilatkozásaimban is előszeretettel foglalkozom az általunk megismert és megszokott természeti egyensúly megbomlásáról.
Az első években, amikor a küszöbértékeket átlépő klímaváltozás jövőbeni hatásait igyekeztem felvázolni, az irányomban megértőbbek udvariasan mosolyogtak, de szép számmal voltak olyanok is, akik nem a természeti egyensúly, hanem elmeállapotom felborulásának tényére tettek félreérthetetlen [...]