“Tiszacsécse a Tisza csücske. Csücsök, csöcs, csecs, csicseregnek bennem a szavak, felidézve lelkemben a szülőföldet s rajta keresztül az anyatej ízét”- írtam vagy tizenöt éve egy országos folyóiratban megjelent cikkemben. Az Élet és Irodalom egyik jeles újságírója azon melegében - az ÉS-ben – „Üzenet Emlőországból” című gúnyoros, kaján kis glosszácskájában figurázta, „cikizte” ki lelkesedésemet.
Nem fájt [...]